Kékcse Szabolcs-Szatmár-Bereg megye északi részén fekszik. A rétközi falu közel található a Tisza-folyóhoz és Kisvárda városhoz. Vasúti kapcsolata nincs. A 4-es főúttól mintegy 5,0 km-re található, közvetlen kapcsolattal.

Történelem

Kékcse neve az oklevelekben 1344-ben, I. Lajos király idejében fordul elő. Nevét ekkor Kevkche-nek írták. A község nevének eredete bizonytalan. Lehet, hogy személynév esetleg a kék szóval áll kapcsolatban, a kék szó kicsinyítő képzőjével. Lehet, mint személynév a megnevezett egyén szeme színéből ered. Azt viszont a történészek elutasítják, hogy a név forma megőrzött régiség lenne és így a falu neve a Kér honfoglaló törzs nevéből származna. A történészek azt sem látják bizonyítottnak, hogy a falu neve a török Kék-kend nép emlékét őrizte volna meg.
1220-ban a Váradi Regestrum, mely II. András korából származik, amely még a tatárjárás előtti ősidőket tárja fel, szerepelteti Kékcse nevét is. 1329-ben tűnik fel a község neve egy okiratban, amikor a Gutkelend nembeli Bacskai Miklós a rokon Váradi Pelbárttal szemben a Gyalmastó nevű halászóhely tulajdon jogáért pert indít. A Gyalmastó, Miklós szerint az ő kékcsei, Pelbárt szerint az ő veresmarti birtokához tartozik. 1344-ben az anjou-kori okmányokban "KEWKCHE" formában szerepel. Ebben az évben Miklós nádor a Bacskaiak birtokának 1/5 részét elkobozta. Nyilván ez a rész jutott a közeli Anarcson birtokos Anarcsiak tulajdonába, de a nagyobb rész a Bacskaiak tulajdonában maradt. 1413 -ban a Monoky, 1415-ben a Czudarok, 1436-ban a Maday család uralta a községet. 1440-ben a Rozgonyiak zálogba veszik a Czudaroktól, 1470-től, mint földesurak szerepelnek a Rozgonyiak. 1556-ban dézsma összeírás szerint Kékcse kisfalu, 25-30 jobbágylakossal. 1558-ban Bacskai Gáspárnak, Anarcsi Mihálynak és Ujlaki Mihálynak 18 jobbágya volt a faluban. 1618-ban csak két földesura volt a községnek Anarcsi István 14, Ujlaki Mihály 4 jobbággyal. A XVII. században a Melith család is szerzett birtokot a községben. 1678-ban kihalt az Ujlaki család, ettől kezdve a részét a fiscus adományozta. Így kapott belőle részt Zathureczky család, a gróf Zichy család, házasság útján Vandernath Gotthárd, akinek részét 1751-ben Vay Mihály foglalta el. A szabadságharc alatt és 1714-1744 között elnéptelenedett puszta volt a falu. 1735-ben készült leírás alapján "mocsarak, ingoványok veszik körül". A XVIII. század végén a lakosság zöme Zemplén megyéből Vay Ádám birtokos hívására települt át. Az első telepesek a Fő utca keleti részét, a felvéget és az abból kiágazó utcákat szállták meg. 1772-ben már csak Vay Istvánnénak van birtoka, 7 házas-telkes jobbágy, összesen 3 1/2 telken. Ettől kezdve a jobbágyfelszabadításig, sőt azután is a Vay család bárói ága volt a község birtokosa /pl. báró Vay Alajos/. 1784-ben Josephiniche Aufuahme (térkép) egyik szelvényén Kertse formában szerepel a község neve, a lakosság is Kércse néven hívja faluját (a bécsi Hadi levéltárban található térképszelvény). 1782-1785-ös katonai leírás szerint "egy nagy magastörzsű tölgyfa erdeje van. Rögtön a Tisza felé nagy mocsarai vannak, ezek csak télidőben járhatók. Kanyárra egy nagy erdőn át, homokdombokon és mocsarakon megy egy út. Ezen hidak vannak verve, ennek ellenére a nagy áradáskor ebbe a helyiségbe fáradságos lejutni". 1847-ben már feltételezett címere, illetve pecsétje van a pecsétnyomóról az alábbi leírást találjuk: "A pecséten kivül körben kalász imitáció. A körirat nélküli nyitott pecsétmezőben keresztben szántott földön két lombos fa áll, közöttük lefelé úszó hal, fölötte egy hatágú csillag. A fák külső oldalán a község nevét jelző K és Cs betűk". A pecsét mérete 20x22 mm-es, ovális alakú.
A pecsét illetve a címer nem képvisel birtokos családot, csak a községet. 1851-ben Fényes Elek kutatásai szerint 537 lakosa volt a községnek, 131 katolikus, 12 görög katolikus, 390 református, 4 zsidó.
Nádban, fában bőséges. Dohányt termesztenek. A történelmi Vay család birtoka. Fő utcája van. 1870-ben 115 házban 703 lakos élt, 4077 kat. holdnyi területen gazdálkodtak. 1891-ben 844 magyar lakja és szeszgyárral rendelkezik. Ebben az időben Mándy Sámuelnek van itt birtoka.
Az idős emberek visszaemlékezése alapján nagyobb pusztítás az első világháború idején nem volt. Csak a református templom harangját rekvirálták el, amit egyházi iratok igazolnak. 1928-ban orvosi rendelő és lakás épül, ami 1964-ben vásárlás útján kerül a község tulajdonába. 1929-es kutatás szerint jegyzői hivatala Tiszakanyáron, posta és vasútállomás pedig Kisvárdán található. 1939-es felmérés alapján Kékcse kisközség, hozzátartozik Ligettanya. Lakosságának foglalkozása jobbára őstermelés, 987 törpe birtokkal. A község állandó piaca Dombrád és Kisvárda. A II. világháborúval kapcsolatban dokumentum nem található, de a visszaemlékezés alapján különösebb harci események nem voltak a faluban.
A község 1950 októberéig nem volt önálló közigazgatási község. Tiszakanyár községhez, mint körjegyzőséghez tartozott.

Építészeti-kulturális emlékek

Kékcse községben a katolikus hívek 1830-ig a kisvárdai plébániához tartoztak, leányegyházként. Az iratok alapján 1830-1831-ben épült a római katolikus templom és ekkor alapították a plébániát is. A templom tervezője és építője Malik András kisvárdai kőműves mester. Építtetője báró Vay Imre és az egyházközség. A templomot 1834-ben áldották meg Szent László király tiszteletére. Melynek emlékére minden évben templombúcsút tartanak.
Egyhajós a templom, félkörívű szentéllyel, 18 méter hosszú, 8 méter széles, 10 méter magas, kőalapú, téglafalú, román stílusú. A szószék 1831-ben készült fából. Értékes festmény, freskó nincs a templomban.

Református templom: 1733-ban ismeretlen esztendőben épített templomról szól a tudósítás és volt a kékcsei református eklézsiának fából készült imaháza, mely 1791-ben leégett. Más források szerint 1789-ben fából építettek templomot. A mai templom 1810-ben épült a jelenlegi toronnyal. A templom egyhajós, homlokzat előtti toronnyal. Késő barokk stílusban épült. Felszerelési tárgyai között az 1700-as évekből származóak is vannak. 1905-ben Peppert Nándor és fia által csináltatták az orgonát.


Szociológiai jellemzők, infrastruktúra, gazdaság

1850-ben 537 lakosa volt. 1870-ben 115 házban 703 lakos élt 4077 kat. holdnyi területen. 1910-ben 112 háza és 844 lakója volt. Állandó lakos 1524 fő 2015-ben. Munkaképes korú lakosság száma 905 fő. Helyben foglalkoztatottak száma: 75 fő. Munkanélküliek száma: 83 fő.
A településen található szikvíz gyártás, pálinka főzde.
Legfontosabb fejlesztések voltak: iskolai tanterem, tornaterem építése, óvodabővítés, szennyvízberuházás, belvízelvezetés.

Kékcse Község Önkormányzata elérhetőségek:

Cím:    4494 Kékcse, Fő u. 116-118.sz.
Tel:    +36 45/ 468-001

Mobil: +36 30 696-5626

Fax:   +36 45/ 468-001
E-mail:    Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Web:    www.kekcse.hu